Az elsõ próba 1983

Ez amire ténylegesen emlékszem. Dilonnal üldögéltem a szokásos helyünkön más punkokkal együtt ebédszünetben a Fairfax gimiben. Dillon dobos volt, s sem õ sem én nem voltunk megelégedve a bandával amelyben játszottunk. A zenekar amelynek tagja voltam én és az én egyetlen punk rock-os barátom, kettõnkbõl állt, mindketten gitáron játszottunk és énekeltünk az volt mind. Egyikünk sem fejezett még be soha egyetlen dalt sem.

Szóval mondtam a barátomnak alakítsunk egy bandát. Egy igazi bandát, amely csinál is valamit. Egy olyat amely dalokat ír, próbál, turnézik és ki ad lemezeket. Ismertünk egy csomó jó embert akik LA-ben punk showkra jártak. Õ ismert egy basszusgitárost akit Mike-nak hívtak aki korábban a “False Alarm” nevû formációban pengetett. Mindketten ismertünk egy srácot, Steve-et, az “Orange Country”-ból akirõl egyöntetûen úgy gondoltuk jó frontembere lehetne a csapatnak. Telefonáltunk néhányat, hogy lesikáljuk az elsõ próbát.

Itt találkoztam elõször Mike-al. Mike nagy “Misfits” rajongó volt. Haja hosszú volt elöl és úgy volt belõve, hogy egy ponton találkozott az arca elõtt, amit “devillock”-nak hívtak. Volt néhány száma amit elpróbálhattunk. Írtam én is egy dalt “Take Part” címmel. Egészen úgy hangzott mint a “Minor Threat” “Monkies Stepping Stone” verziója. Steve nem volt jelen az elsõ próbán, mert sehogy sem tudott eljutni a próbahelyre “orange” megyébõl. Az elsõ próba után Dillon kilépett és Mike felhívta Eriket. Mike és Erik néhány évvel korábbról ismerték egymást, amikor is Hollywoodban göriztek egy csomót. Erik szerette Mike Fekete Zászló skateboard-ját. Punkos volt. Mike már korábban akarta, hogy Erik játsszon vele együtt a False Alarm-ban, de Erik muterja nem engedte, mert Eriknek nem volt jogsija. Késõbb amikor mi kértük arra, hogy játsszon velünk akkor már egy Caustic Cause nevû bandával nyomult. Végül is csatlakozott hozzánk is de a másik banda elõnyt élvezett. Úgy volt 4 tagú banda leszünk de mindig hárman próbáltunk mert Steve még egyetlen próbára sem dugta oda a képét.

A Név

Mike és én sokat lógtunk náluk és hallgattuk a punk lemezeit. Megpróbáltunk valami jó nevet kitalálni. Én mondtam a No FX-et egy banda után szabadon, amelyik a felbomlása elõtt egy albumot adott ki és Negatív FX-nek hívták. Mike egyet értett abban, hogy ez volt az addigi legjobb ötlet. Úgy tûnt, annak idején egy rakás “nyálas” banda játszott. Arra gondoltunk nevünkkel sikerül jelezni, mi nem azt a szart játsszuk.

Elsõ fellépés

Volt egy Cathay de Grande nevû club Hollywwodban a Selma and Argyle-n. A bandák akiket ott látunk: “D.R.I.”, a “Stains”, “Reagan Youth”, “Minor Threat”, “Black Flag before Henry”, a “Bangs” amelyikbõl késõbb a Bangles lett, és a “Social Distortion”. Kedd esténként mindig valamilyen új banda játszott és 1 dollár volt a beugró. Néhány haverunknak Panomából volt egy Justice League nevû együttese. Egyik ilyen kedd este felléptek a klubban és mi meg megkérdeztük játszhatnánk-e utánuk. Steve-t kivéve mind ott voltunk. 4 dalt játszottunk. Évekkel késõbb, az elõttünk fellépõ srácok megesküdtek az volt életünk legjobb koncertje. Miután Steve megtudta, hogy nélküle játszottunk, kilépett abból az együttesbõl amibe soha nem is volt igazán benne.

Hárman maradtunk. Mike és én felváltva énekeltünk, de elég nehezen tudtam gitárom játszani és énekelni együtt, így Mike lett az énekes.

Elsõ Demo

Eljött a számok rögzítésének és az elsõ kazetta kiadásának az ideje. Valami csoda folytán Don Bolles azt mondta, ha teletankoljuk a kocsiját elkészíti a demót. Csináltunk szórólapokat reklám célból és megjelentettünk egy reklámot a Flipside-ban, azt írva: “ha elküldesz egy üres kazettát és egy válaszborítékot mi felvesszük az albumot és visszaküldjük.”.

1985 Elsõ Turné

Kaptunk leveleket azoktól akik meghallgatták a demónkat. Brad Boise-ból azt írta, ha játszunk a garázsában fizet 200 dollárt. Azonnal elkezdtünk telefonálgatni, s lefixálni több koncertet a környken. A szüleimtõl elkértem a kocsijukat. Pár hónappal korábban kitörtem a gépsárkány hátsó ablakát, így kénytelenek voltunk egy mûanyag lapot odaragasztani, aztán bevágtuk a cuccost és tûz Reno. Néhány haver házában aludtunk a fellépés után. Nem engedték, hogy csajokat is vigyünk a kéróba. Valaki aztán mégis becibált egy csajt, akinek a bugyiját megtalálták reggel és ahogy azt kell kivágtak minket.

Játszottunk aztán Brad garázsában is. Csinált egy rakat szórólapot és az összes punk a környékrõl eljött minket meghallgatni. Volt egy hordó olcsó sör is. Ha jól emlékszem mindenhol ahol csak játszottunk volt egy olcsó hordó sör. A fellépés után Brad adott 50 dolcsit, amit ott gyûjtött össze és mondta, ne haragudjunk, ennyi van, több nincs mert le van égve.

Játszottunk Portlandben egy Satyricon nevû clubban. A zenekart akikkel akkor este együtt nyomultunk Oily Bloodmen-nek hívták. Rich-nél, az énekesnél aludtunk a show után. Amikor megérkeztünk a házába elkezdett hülye sztorikat mesélni kibaszott kölkökrõl meg gyilkosokról. Erik annyira megijedt, hogy csak a kocsiban mert aludni a házban nem. Rich aztán annyira jó barátunk lett, hogy éveken keresztül minden portlandi koncertünkre eljött.

Asshland-ban egy Society Threat nevû formációval együtt léptünk fel. Mind a 40 punk megjelent a városból, így aztán elmentünk egy házba folytatni a bulit. Ez volt az elsõ, ami aztán késõbb rendszeressé vált, olyan party amit csak úgy hívtunk: gyerünk-zenéljünk-rúgjunkbe-majd-szedjünk-egy-kis-gyorsítót party.

Ez volt az utolsó fellépésünk azon a turnén. L.A-ba hazafelé tartva megálltunk Frisco-ban. Vitába keveredtünk egy helyi zsaruval, mert nem fizettünk a parkolásért. A roadunk mondta neki, ez az elsõ eset, hogy ’Frisco’-ban vagyunk. A zsaru meg azt válaszolta ez nem ’frisco’ hanem San Fancisco, mi meg ráhagytuk mert nem akartunk vitába keveredni, jegy ügyben, ezért aztán jobbnak láttuk lefalcolni.

Erik kilép

Erik elköltözött Santa Barbarára, így nem tartott velünk a következõ turné alkalmával. Találtunk egy Scott nevû dobos srácot aki helyettesítette. Mielõtt leléptünk LA-bõl tele akartuk tankolni a kocsit, ezért mindenki a pénztárcájában kotorászott. Scott-nál 6 zöldhasú volt, így jött velünk, micsoda seggfej.

Elsõ Amerika turné 1985

Mike eladta a kocsiját és vett egy Dodge Van-t, hogy azzal menjünk a turnéra. Képtelen vagyok visszaidézni az a rakás szar hányszor robbant le. Lényegében minden egyes a motortérben lévõ alkatrészt kicseréltünk. Olyanok voltunk mint egy zsaru mágnes. Akárhol jártunk valamilyen zsaru biztosan lemeszelt minket. Talán mert egy nagy spray-zett NOFX graffiti díszítette a kocsink oldalát. A leckét legalább megtanultuk.

Nem volt igazán sok hely ahol játszhattunk. Ha pl. játszottunk egy koncertet a lincolni szórakoztató centerben, majd utána napokig semmi kilátás, akkor néhány kedves és naív ember házának alagsorában “léptünk fel” majd ott aludtunk a padlón egy hétig. Játszottunk mi mindenért néhány ember elõtt, benzin pénzért, sörpénzért, vagy pénzért amit meg se kaptunk. Mike egy egész nyarat leszervezett ilyen házi parikra alapozva. Az egyezség szerint hordó sör meg 60 dolcsi volt a fizetség.

Scott csatlakozik

Új dobos kellett Scott helyett, s találtunk is egy Scott nevû srácot.

Dave csatlakozik

Kipróbáltunk és aztán fel is vettünk egy énekest. Dave Allen-nek hívták.

1985 tél

Délnyugat Amerikában turnéztunk az Antropy nevû zenekarral, s néhányszor felléptünk a Scared Straight-tel és a és Grimmel. Ismét négytagúak lettünk és a roaddal meg a nõkkel együtt már 12-en utaztunk a Van-ben. Egyik este mind a 12-en a kocsiban aludtunk és a pára lecsapódott a mennyezetre és megfagyott. Reggel, amikor felkelt a nap, az egész felolvadt és és úgy csepegett odabent mintha esett volna. Az új év Dallas-ban ért bennünket, ahol ennek alkalmából koncertet is adtunk, ahol is én letettem a gitárom, hogy megküzdjek egy skinhead-del. Ez lett végül is annak a fellépésnek a vége.

San Francisco

A turné után Mike San Francisco-ba költözött, mert oda járt iskolába. Dave, aki csak néhány hónapig volt az énekesünk, meghalt egy autóbalesetben. Scott a dobos kilépett. Erik Santa Barbar-ában lakott és rábeszéltük térjen vissza az együttesbe. Én Santa Barbarára költöztem, hogy a városi fõsulira járjak. Ismét hárman voltunk de szerettünk volna egy negyedik gitárost.

Dave belép

Dave Casillas, játszott korábban a Rat Pack nevû formációval, s néhány másik Oxnard környéki együttesnek is a tagja volt, csatlakozott. Kétszer turnéztuk vele végig az USA-t és velünk volt amikor elõször Európába mentünk. Játszott a ’Liberal Animation’ címû albumunkon is.

Elsõ európai turné

Éppen a keleti parton turnéztunk amikor Mike felhívott a német szervezõt, akivel néhány hónappal korábban találkoztunk St. Gilman-ban. A srác megszervezett egy turnét az Adolescents-nek de az utolsó pillanatban az egész meghiúsult. Adott volt a német Drowning Roses nevû zenekar akik a turné alatt megosztották volna a furgonjukat meg a felszerelésüket, de kellett nekik egy amerikai zenekar. Bár nem voltunk korántsem annyira híresek mint az Adolescents, mindenesetre mégis minket választottak.

Épp mielõtt indultunk volna Dave balesetet szenvedett. Egész nap ivott a Subculture tagjaival. Volt egy mesterséges tó Bo házánál amit az erdõ egy részének a rovására alakítottak ki. Nagyokat ugráltak a rövid stégrõl. Mondták ugyan Dave-nek, hogy jobbra ugráljon, mert balra egy közvetlenül a víz szintje alatt egy nagy farönk van, de õ mindig is keverte a két oldalt. A duzzanat 6 héttel az európai turné megkezdése után ment le. A kötéseket valahol Németországban szedték le ha jól emlékszem.

Dave kilép

Egyre világosabbá vált, hogy Dave inkább egy olyan srác akin jókat lehet röhögni, meg szeret berúgni és összeesni a bulin, mint aki gitárosként el tudja játszani a NOFX dalokat. A turné után Mike, Erik és én leültünk megvitatni mitévõk legyünk. Mike felhívta Dave-t megbeszélni a dolgokat. Ekkor lépett ki.

Steve csatlakozik

Volt egy csapat a “New Improved God” nevû. A bassz gitárosukat már jó ideje ismertem és õ mutatta be Steve-et. Mondtam neki, kéne nekünk még egy gitáros meg azt is, hogy kövér Mike rühellni fogja a hosszú haját. Egy héttel késõbb eljött a próbára. Játszottunk néhány új számot az új készülõs albumról. Steve bekerült és Mike tényleg rühellte a hosszú haját.

Steve kilép

Steve-vel együtt voltunk egy Bar-B-Que-n amikor bejelentette kilép. Mind a ketten sakál részegek voltunk és azt hittem csak rosszul hallok. Nem így lett. Mondta semmi személyes csak kell egy kis szünet. Késõbb megtudtam egy drogos dolog miatt döntött így.

El Hefe csatlakozik

Ismét gitáros kell. Mi a franc a baj velünk? Frisco-ban gyakoroltunk és hallgattunk meg több gitárost. Barátomnak, Rob-nak, volt egy gitárja, s mondtam neki ruccanjon fel Frisco-ba. Meg még egy pár haverunknak is szóltunk tegyék ugyan ezt. Aaron-nak is szóltunk. Õ marha jó gitáros volt. Még trombitálni is tudott. Szóval meghallgattuk mindegyiküket és Aron mellett döntöttünk. Új nevet adtunk neki. Õ volt a legjobb zenész ezért elneveztük El Hefe-nek.
(forrás anyag)



...még 1kis adalék:

1984 - ben alakult a csapat Los Angeles - ben, pontosabban pedig Berkley - ben. Csak 3 alapítótag volt; Fat Mike, Eric Melvin, és egy ismeretlen dobos, akit hamarosan leváltott Erik Ghint. Kezdetben a NoFX tagjainak nem voltak nagy tervei, csupán a zene iránti szeretetük hajtotta õket. Dave Castias gitáros is beszállt, és 1986 - ban felvették a Liberal Animation albumot a helyi Mystic Records - nál. De az albummal egy fillért sem kerestek. 1989 - ben a csapatnak meg kellett válnia Dave Castias - tól, ugyanis Dave olyan erõsen alkoholista volt, hogy lehetetlenné tette a közös zenélést. A helyét Steve Kidwiler vette át.

Brett Gurewitz (Bad religion) megalapította a saját kiadóját, az Epitaph - et (akkor még West Beach Records volt) és felkérte a NoFX - et, hogy a következõ albumot nála csinálják. Õk bele is egyeztek, és 1989 - ben kijött a 3. NoFX album, az S & M Airlines immár az Epitaph Recordsnál.

A következõ album a Ribbed volt, 1990 - ben. Steve Kidwiler nem volt elégedett, ezért kiszállt. Ez nem vállt az együttes kárára, ugyanis ennek köszönhetõen jött egy új tag, El Hefe(Aron), aki magával hozta nem akármilyen gitár- és trombita tudását. Ekkor a NoFX hangzása jelentõsen megváltozott, hiszen a mûfajban eddig teljesen ismeretlen hangszert - a trombitát - is felhasználták a számaikban.

1991 - ben az Epitaph újra kiadta a Liberal Animation albumot. 1992 - ben 2 albumot is csinált a NoFX. Az egyik a White trash, two heebs and a bean, ami egy melódikus punk rock album. A második album pedig a The Longest Line. A következõ "mû" a Punk In Drublic volt 1994 - ben.

Ebben az idõben még nem volt NoFX live album, ezért '95 - ben rögzítettek egy Hollywood - i koncertet a Roxy klubban. Ez lett az I heard they suck!!.

1996 - ban jött a következõ album, a Heavy Petting Zoo, ami a legproblémásabb, de egyben a legkeresettebb album is volt. Nem ért fel a Punk in drublic populáris hangzásával, ennek ellenére jó nagy pénzt zsebeltek be a fiúk az albummal. Egy évvel késõbb, '97 õszén kijött a So Long... And Thanks For All The Shoes album.

Nemis olyan régen került piacra a The Decline, ami egy 18 perces EP, és mindössze egy trackból áll. Tehát ez új témáikat, ötleteiket egybe folyatták egy számba.Meg kell még említeni a haverságon alapuló "mellékterméket",amit a Rancid-del készitettek a fiúk,kölcsönösen egymás számait dolgozták fel,igen jól sikerült a címe pedig:Byo spilt.Pump Up The Valuum!2000-ben majd a 45 or 46 songs és 2003-ban az új album hírnöke az EP következett,végre egy keményen politizálos, eddigi legjobb hanzású és kiforottabb album a The war on errorism!

Tagok:

Fat Mike(ének,bassszer)
El Hefe(gitár,ének)
Erik Ghint(dob)
Erik Melvin(gitár)

Fat wreck chords